Kárpáti Dalma és Daeron, Yelle
csapatvezető
2004-ben kutyásodtam el, mikor családunkba költözött Benji, a mentett skótjuhász!
Vele már kölyök korában belekóstoltunk az agility szépségeibe. Rá három évre érkezett hozzám Lily, aki ugyancsak egy befogadott skótjuhász. Sok szép emléket tudhatok magam mögött, a két kutyával az oldalamon. Ugyan soha nem értek el kimagasló eredményeket, mégis megtanítottak arra, hogy sose adjam fel!
2007-ben megszületett Daeron, akit már kifejezetten sport célokra választottam!
Rendkívül agilis, gyors kutya, akivel a kezdet koránt sem volt könnyűnek mondható.
Mára összecsiszolódtunk, és így elmondhatom magunkról, hogy részesei lehettünk a 2013-as FMBB, EO, és IMCA válogatottnak.
2016 telén Daeron nyugdíjba vonult közel 10 évesen.
Jelenleg az új reménységem Yelle képzése van folyamatban.
2014: EO válogatott tagja
Országos Bajnokság Csapat 3. hely
Magyarország Agility Mestere
2015: EO válogatott tagja
FCI Agility Világbajnokság válogatottja
FMBB válogatott, finalista
2016: FMBB válogatott (visszalépve)
EO válogatott (visszalépve)
Vele már kölyök korában belekóstoltunk az agility szépségeibe. Rá három évre érkezett hozzám Lily, aki ugyancsak egy befogadott skótjuhász. Sok szép emléket tudhatok magam mögött, a két kutyával az oldalamon. Ugyan soha nem értek el kimagasló eredményeket, mégis megtanítottak arra, hogy sose adjam fel!
2007-ben megszületett Daeron, akit már kifejezetten sport célokra választottam!
Rendkívül agilis, gyors kutya, akivel a kezdet koránt sem volt könnyűnek mondható.
Mára összecsiszolódtunk, és így elmondhatom magunkról, hogy részesei lehettünk a 2013-as FMBB, EO, és IMCA válogatottnak.
2016 telén Daeron nyugdíjba vonult közel 10 évesen.
Jelenleg az új reménységem Yelle képzése van folyamatban.
2014: EO válogatott tagja
Országos Bajnokság Csapat 3. hely
Magyarország Agility Mestere
2015: EO válogatott tagja
FCI Agility Világbajnokság válogatottja
FMBB válogatott, finalista
2016: FMBB válogatott (visszalépve)
EO válogatott (visszalépve)
Orbán Ágnes és Nico, Pötty
Egész életemben kutyáról álmodtam, de édesapám sohasem engedte. Azt mondta, amíg az ő házában lakok, ne is számítsak kutyusra! Nos hát jött az egyetem, elköltöztem és 2009-ben megszületett ez a fekete pamacs a sok sok túl cuki zsemleszínű kölyök mellett.. Mondtam, hogy nekem ő kell!
Nico nem célirányosan lett választva, ettől függetlenül nagyon kis ügyes agilityn, amit kis teste enged :)Jelenleg vele A2-ben futok, kisebb nagyobb sikerekkel smile hangulatjel Úgy gondolom mind a ketten élvezzük az együtt töltött időt és munkát, természetesen addig, amíg papa bírja a strapát :)
Pötty már tudatosan lett választva, 2015 szeptemberében született és egészen Csehországig mentünk érte smile hangulatjel Igazi kis törperaptor, vagány kiskutya, eléggé érzékeny, ezért nekem ezt még szokni kell Nico után smile hangulatjel Jelenleg alapozunk, hogy remélhetőleg 2017-ben már A1-ben tudjunk versenyezni smile hangulatjel
A csapattal 2014-ben találkoztam, és azóta itt koptatom a legtöbb szabadidőmet:) Lávcsi van! heart hangulatjel
Legjobb eredményeink: Bármelyik hibátlan futamunk ! Egyszer voltunk másodikok!! grin hangulatjel
Nico nem célirányosan lett választva, ettől függetlenül nagyon kis ügyes agilityn, amit kis teste enged :)Jelenleg vele A2-ben futok, kisebb nagyobb sikerekkel smile hangulatjel Úgy gondolom mind a ketten élvezzük az együtt töltött időt és munkát, természetesen addig, amíg papa bírja a strapát :)
Pötty már tudatosan lett választva, 2015 szeptemberében született és egészen Csehországig mentünk érte smile hangulatjel Igazi kis törperaptor, vagány kiskutya, eléggé érzékeny, ezért nekem ezt még szokni kell Nico után smile hangulatjel Jelenleg alapozunk, hogy remélhetőleg 2017-ben már A1-ben tudjunk versenyezni smile hangulatjel
A csapattal 2014-ben találkoztam, és azóta itt koptatom a legtöbb szabadidőmet:) Lávcsi van! heart hangulatjel
Legjobb eredményeink: Bármelyik hibátlan futamunk ! Egyszer voltunk másodikok!! grin hangulatjel
Orbánné Tóth Ágnes "OTA" és Nyuszi
A kutyázás világa még az előző évezredben szippantott magába. Gyerekkorom óta vonzódtam a kutyákhoz és a velük való munkához. Gyerekként igencsak korlátozottak voltak a lehetőségeim, aztán jelenlegi munkahelyemen lehetőségem nyílt ideiglenes befogadóként, menhelyi kutyák nevelését és tanítását is gyakorolni. Mivel férjem szerint kutya nem való lakásba, így 2005-ben hozzánk került Barka, aki Dorka lányom kutyája lett. Nekem maradt az ideiglenes nevelőszülő szerep, mivel 2 kutya már tényleg nem tartható lakásban. Barkának köszönhetően több kutyás sporttal is megismerkedhettem, végigkísérhettem – a pálya széléről kamerával a kezemben – küzdelmeit, sikereit az elmúlt 10 évben. Időközben Dorka önálló életet kezdett, Barka is elköltözött, kutyátlanok lettünk, valami hiányzott. Így sűrűsödtek az ideiglenes lakók, de mindig cserélődtek, nem maradhattak. Pedig voltak csudapofák: Pocak, Kalács, Sweeny, Pamcsatka. Persze mindegyikkel kipróbáltuk az agilityt. :D Aztán jött Nyuszi 2013. novemberében. Sajnálatból hoztam haza. 3,5 éves keverék leányzó. Semmi extra. Gyerek születése miatt adták le. És vele megtört a jég: férjem akarta őt, akarta, hogy maradjon nálunk. „Vénségemre” kitaláltam, hogy én is kipróbálom ezt a csodasportot. Néhány hónapig próbálkoztunk autodidakta módon, aztán elkezdtem gondolkodni, ki az az edző, aki idegileg bírni fog minket/engem. A választás Dalmára esett, akit nagyon régóta ismerek. Gáborral együtt nagyon türelmesek – még… Nyuszó nagyon ügyes, én igyekszem fejlődni hozzá. Kezdetekkor voltak nagy tervek, most remélem, hogy eljutok arra a szintre, hogy elindulhatunk egy kezdő versenyen J
Schulcz Alexandra és Bryn
Az agilityvel és kutyaiskolák világával 2002-ben ismerkedtem meg, mikor a családunk labradorjával elkezdtem kijárni a helyi kutyaiskolába. Őt hamarosan követte az első saját kutyám, egy Border Collie, Dori, akit már agilityre választottam, majd pedig 7 évvel később a jelenleg is aktív. versenyző kutyám, szintén egy Border Collie, Bryn. Ugyan Dori és Bryn tudatos választás eredményeként, az agility miatt kerültek hozzám, elsősorban nem a versenyzés, ami miatt élvezem velük az agilityt, hanem az, ahogy kapcsolatot lehet velük teremteni a pályán. Minden egyes edzésen lenyűgöznek és főként ez motivál arra, hogy csináljam velük ezt a remek sportot. Továbbá segít nekik, hogy az agyukat használva vezethessék le a felesleges energiáikat, amiből mindig van bőven:)
Korcz Annamária és Figó
Kisgyerek koromtól kezdve rajongtam a kutyákért, de a család cicája miatt szó sem lehetett sajátról. Aztán már felnőtt fejjel, 2008-ban belevágtam az új életbe.
Pár hetes korában hozzánk került Joker, a westie kutyám. Akkor nem is tudtam, hogy valóban mennyire igazán új életforma lesz ez,pillanatok alatt kiderült, hogy nem csak a panelt egy nap háromszor megkerülő gazdi szeretnék lenni.Kutyasulik, tanfolyamok, klubbok, elméleti előadások, kutyás tábor, sok mindent ki és megpróbáltunk, ami hosszú távon maradt, az az agility. Joker kb két éves volt, mikor már biztos volt az elkerülhetetlen; még egy kutya. Végül 2013 nyarán fajtamentőktől örökbe fogadtam Figót, a simaszörű foxterriert, és vele egészen új kalandokba és kihívásokba vágtam a fejszémet. Pörgős, fáradhatatlan és vagány kutyát szerettem volna,akivel pl az agility pályán sincs lehetetlen. Meg is kaptam.. :) Még csak pár hete volt nálam Figo, mikor fel is kerestem Dalmát, hogy szeretnék agilityzni, ráadásul velük szeretnék edzeni! Legnagyobb meglepetésemre nem volt kifogása, saját edzéseiken mindig volt valaki, aki foglalkozott velem. Hamar gyarapodott a kezdő csoport és csapattá váltunk, azóta egyszer sem elgyengülve, hogy néha jobb lenne vasárnap reggel az ágyban reggelizni, mint szélben, esőben, hidegben az agility pályán együtt edzeni. :)
Pár hetes korában hozzánk került Joker, a westie kutyám. Akkor nem is tudtam, hogy valóban mennyire igazán új életforma lesz ez,pillanatok alatt kiderült, hogy nem csak a panelt egy nap háromszor megkerülő gazdi szeretnék lenni.Kutyasulik, tanfolyamok, klubbok, elméleti előadások, kutyás tábor, sok mindent ki és megpróbáltunk, ami hosszú távon maradt, az az agility. Joker kb két éves volt, mikor már biztos volt az elkerülhetetlen; még egy kutya. Végül 2013 nyarán fajtamentőktől örökbe fogadtam Figót, a simaszörű foxterriert, és vele egészen új kalandokba és kihívásokba vágtam a fejszémet. Pörgős, fáradhatatlan és vagány kutyát szerettem volna,akivel pl az agility pályán sincs lehetetlen. Meg is kaptam.. :) Még csak pár hete volt nálam Figo, mikor fel is kerestem Dalmát, hogy szeretnék agilityzni, ráadásul velük szeretnék edzeni! Legnagyobb meglepetésemre nem volt kifogása, saját edzéseiken mindig volt valaki, aki foglalkozott velem. Hamar gyarapodott a kezdő csoport és csapattá váltunk, azóta egyszer sem elgyengülve, hogy néha jobb lenne vasárnap reggel az ágyban reggelizni, mint szélben, esőben, hidegben az agility pályán együtt edzeni. :)
Balassa Katalin és Mázli
Mázlit, 2013 októberében, 7 hetesen vettem magamhoz és tanulva az előző kutyámnál elkövetett hibákból, már a kezdetektől tudatosan próbáltam felépíteni a kapcsolatunkat. Ettől függetlenül számtalan olyan problémával szembesültem már az első hetekben, amikre nem is számítottam. Tudtam, hogy ezek megoldása segítség nélkül nem fog menni, ezért kutyaiskola keretein belül először oviba, majd később tanfolyamokra jártam vele, közben pedig észrevétlenül rabjává váltam a kutyázásnak.
És – bár Mázlit nem kifejezetten kutyás sportra választottam – óhatatlanul belesodródtam a közös sportba is.
A BH vizsgát követően kipróbáltuk az obedience-t, de az igazi vágyam kezdetektől az agility volt, ami úgy gondolom Mázli habitusához és hozzám is közelebb áll. Az alapozást 2015 márciusában, tiszteletbeli csapattagként, de még VKI színekben kezdtük el. Már akkor kiderült számomra, hogy ez a közösség jóval több, mint egy agility csapat. Jó hangulatú edzések és versenyek, összetartás, kötetlen baráti összejövetelek jellemzik a csapatéletet. És bár hivatalosan ugyan csak a kutyaiskolás klubfoglalkozás megszűnésével váltunk csapattaggá, a többiek már jóval előbb tudomásomra hozták, hogy itt a helyem. Ezúton is köszönöm mindenkinek a befogadást és a sok segítséget, amit a beilleszkedéshez kaptam. Jelenleg első megmérettetésünkre készülünk kezdő szinten és remélem minél több hibátlan futammal fogom majd tudni ezt meghálálni a jövőben! Persze csak akkor, ha a memóriám engedi és sikerül végre megjegyeznem az akadályok sorrendjét. Mázlin szerintem nem fog múlni…
És – bár Mázlit nem kifejezetten kutyás sportra választottam – óhatatlanul belesodródtam a közös sportba is.
A BH vizsgát követően kipróbáltuk az obedience-t, de az igazi vágyam kezdetektől az agility volt, ami úgy gondolom Mázli habitusához és hozzám is közelebb áll. Az alapozást 2015 márciusában, tiszteletbeli csapattagként, de még VKI színekben kezdtük el. Már akkor kiderült számomra, hogy ez a közösség jóval több, mint egy agility csapat. Jó hangulatú edzések és versenyek, összetartás, kötetlen baráti összejövetelek jellemzik a csapatéletet. És bár hivatalosan ugyan csak a kutyaiskolás klubfoglalkozás megszűnésével váltunk csapattaggá, a többiek már jóval előbb tudomásomra hozták, hogy itt a helyem. Ezúton is köszönöm mindenkinek a befogadást és a sok segítséget, amit a beilleszkedéshez kaptam. Jelenleg első megmérettetésünkre készülünk kezdő szinten és remélem minél több hibátlan futammal fogom majd tudni ezt meghálálni a jövőben! Persze csak akkor, ha a memóriám engedi és sikerül végre megjegyeznem az akadályok sorrendjét. Mázlin szerintem nem fog múlni…
Rozman Nikolett és Dolly
Mikor megszülettem, akkor lett egy közép schnauzer-ünk. Ő 2013-ban hagyott itt minket.
Jelenleg van két keverék kutyusom anyukámnál. Bogi, aki most 7 éves és Brandy aki 5 év körüli. Miután Brandy-t befogadtuk kiderült, hogy vemhes és pár hét múlva született hat kölyke. Közülük egyet a Nagymamám tartott meg, amolyan "szerelem első látásra" kapcsolatuk miatt:) Tavaly pedig Apukáméknál lett egy kis Boston terrierünk (ő most 8 hónapos és a kiállításokon szépen szerepel)
Gyakran kérdezik, hogy hogy van időm mellettük tanulni... Hát azt nem mondhatom, hogy sokat unatkozom;)
Eleinte Bogival jártunk kutyaiskolába, de a vizsga után abbahagytuk. Pár évre rá, mikor megérkezett Brandy, újra elkezdtünk járni foglalkozásokra:) Ma már minden kutyámnak megvan a középhaladó engedelmes vizsgája, de nekem ez kevés volt. És ekkor gondoltam egyet és Dollyval kipróbáltuk az agilityt (ami már régi vágyam volt). Már az első pillanatban magával ragadott ez a szuper sport:) Mi csak nemrég csatlakoztunk a DNS csapatához, de ez a pár edzés is nagyon sokat jelentett. Egyre inkább kezdem megismerni ezt a szuper csapatot, és most már el se tudnám képzelni, hogy ne ide tartozzak:)
Eddigi legjobb eredményeink, a hibátlan futamaink:) Kezdőben és A1-ben is :D Remélem, hogy ezután is sok szép eredményt fogunk még elérni együtt:)
Jelenleg van két keverék kutyusom anyukámnál. Bogi, aki most 7 éves és Brandy aki 5 év körüli. Miután Brandy-t befogadtuk kiderült, hogy vemhes és pár hét múlva született hat kölyke. Közülük egyet a Nagymamám tartott meg, amolyan "szerelem első látásra" kapcsolatuk miatt:) Tavaly pedig Apukáméknál lett egy kis Boston terrierünk (ő most 8 hónapos és a kiállításokon szépen szerepel)
Gyakran kérdezik, hogy hogy van időm mellettük tanulni... Hát azt nem mondhatom, hogy sokat unatkozom;)
Eleinte Bogival jártunk kutyaiskolába, de a vizsga után abbahagytuk. Pár évre rá, mikor megérkezett Brandy, újra elkezdtünk járni foglalkozásokra:) Ma már minden kutyámnak megvan a középhaladó engedelmes vizsgája, de nekem ez kevés volt. És ekkor gondoltam egyet és Dollyval kipróbáltuk az agilityt (ami már régi vágyam volt). Már az első pillanatban magával ragadott ez a szuper sport:) Mi csak nemrég csatlakoztunk a DNS csapatához, de ez a pár edzés is nagyon sokat jelentett. Egyre inkább kezdem megismerni ezt a szuper csapatot, és most már el se tudnám képzelni, hogy ne ide tartozzak:)
Eddigi legjobb eredményeink, a hibátlan futamaink:) Kezdőben és A1-ben is :D Remélem, hogy ezután is sok szép eredményt fogunk még elérni együtt:)
Budai Katalin és Sunny
Kisgyerek koromban nagyon féltem a kutyáktól. Miután sírva rohantam be a házba, amikor a szomszéd letett elém a fűre egy 7 hetes vizslakölyköt, szüleim elérkezettnek látták az időt hogy egy kutyával bővüljön család . Így lett Lexi, az ír szetter családunk tagja, Ő indított el a kutyák iránti rajongás útján.
4 és fél évig volt velünk. Következő kutyánk Tony a boxer lett, szerelem volt első látásra mind kettőnk részéről. Akkor már valamennyire tudatosabban folyt a nevelése, nála kezdtem megtapasztalni én is, hogy milyen nagyszerű dolog játék közben jutalmazással tanítani. Tony ebben remek partnernek bizonyult, rendkívül értelmes kedves és játékos volt, egy igazi öleb. Miután elment, egy darabig úgy éreztem, hogy nem lesz többet kutyám. Aztán a sors feltett egy kérdést egy ismerős útján, hogy nem szeretnék-e egy Havaneset. Határozott nem volt a válaszom, akkor még előítéleteim voltak a kis “szobacirkálókról”, de nem hagyott a kérdés nyugodni, így elkezdtem utána nézni a fajtának. Talán mindent elolvastam, ami az interneten fellelhető volt akkor, és bár még mindig kicsit kételkedve, de végül úgy döntöttem “megnézem magamnak”. Így került hozzám Sunny 2012- ben. Ő az első teljesen saját kutyám. Életem egyik legjobb döntése volt, csodálatos kiskutyát kaptam. Nem volt teljesen zökkenőmentes a kölyök és kamaszkor, de ez kellett ahhoz, hogy mára egy pillantásból értsük egymást. Agility edzést már kiskorától kerestem, de a környéken nem találtam nekünk megfelelőt. Miután visszaköltöztünk Budaörsre a budaörsi kutyaiskolában Orosz Viki óráira kezdtünk el járni, mind a ketten nagyon élveztük az elejétől kezdve. Egy év után úgy éreztem kevés a heti 1 óra, szeretnénk kicsit intenzívebben foglalkozni az agilityvel, akár versenyezni is. Ekkor Viki ajánlotta Dalmát és a csapatot, hát így kerültünk ebbe a szuper csapatba 2015 őszén. Azóta elkezdtük a versenyzést is, amit nagyon élvezünk. Versenyeken – és az edzések során is - célunk, azon kívül, hogy jól érezzük magunkat: megjegyezni a pályát, szintidőn belül futni, lehetőleg hibátlanul :))
4 és fél évig volt velünk. Következő kutyánk Tony a boxer lett, szerelem volt első látásra mind kettőnk részéről. Akkor már valamennyire tudatosabban folyt a nevelése, nála kezdtem megtapasztalni én is, hogy milyen nagyszerű dolog játék közben jutalmazással tanítani. Tony ebben remek partnernek bizonyult, rendkívül értelmes kedves és játékos volt, egy igazi öleb. Miután elment, egy darabig úgy éreztem, hogy nem lesz többet kutyám. Aztán a sors feltett egy kérdést egy ismerős útján, hogy nem szeretnék-e egy Havaneset. Határozott nem volt a válaszom, akkor még előítéleteim voltak a kis “szobacirkálókról”, de nem hagyott a kérdés nyugodni, így elkezdtem utána nézni a fajtának. Talán mindent elolvastam, ami az interneten fellelhető volt akkor, és bár még mindig kicsit kételkedve, de végül úgy döntöttem “megnézem magamnak”. Így került hozzám Sunny 2012- ben. Ő az első teljesen saját kutyám. Életem egyik legjobb döntése volt, csodálatos kiskutyát kaptam. Nem volt teljesen zökkenőmentes a kölyök és kamaszkor, de ez kellett ahhoz, hogy mára egy pillantásból értsük egymást. Agility edzést már kiskorától kerestem, de a környéken nem találtam nekünk megfelelőt. Miután visszaköltöztünk Budaörsre a budaörsi kutyaiskolában Orosz Viki óráira kezdtünk el járni, mind a ketten nagyon élveztük az elejétől kezdve. Egy év után úgy éreztem kevés a heti 1 óra, szeretnénk kicsit intenzívebben foglalkozni az agilityvel, akár versenyezni is. Ekkor Viki ajánlotta Dalmát és a csapatot, hát így kerültünk ebbe a szuper csapatba 2015 őszén. Azóta elkezdtük a versenyzést is, amit nagyon élvezünk. Versenyeken – és az edzések során is - célunk, azon kívül, hogy jól érezzük magunkat: megjegyezni a pályát, szintidőn belül futni, lehetőleg hibátlanul :))
Győri Gábor és Zebu
Első kutyám Joey 14 éves koromban lett családunk tagja. Shair-pei x labrador mix kutya volt. Egy igazi szobanövény, csak locsolni nem kellett. Igazi elronthatatlan első kutya. Nem igényelt sok mindent, csak egy kényelmes kanapét és némi sétát. 3 éve azonban egy hirtelen lefolyású betegség miatt el kellett búcsúznunk egymástól. Mindig úgy gondoltam, hogy soha nem lesz másik kutyám, mert Ő volt “A kutya” számomra. 2 hónap után már hiányoztak a séták, hogy mindig volt otthon valaki, hiányzott az élet az életemből. Keresgélni kezdtem és egyik este találtam egy csodát. Szerelem volt eső látásra. Egy husky/mali mix. Micsoda kombó! – gondoltam. Zebulon lett a neve a kis zsarnoknak. Nem mondom, hogy könnyen indult a kapcsolatunk. Mindig azt gondoltam, hogy egy örökbefogadott kutya végletegig hálás lesz, egy szeretetbomba. Hát Zebu nem. Próbáltam mindent, tükör módszert és számtalan tréninget. Majd 1 éve küzdöttem vele, mire rátaláltunk Dalmára és így az agility-re. Együttműködésünk is valahol itt kezdődött. Találtam egy dolgot amit szeretett annyira, hogy szót fogadjon nekem és egy edzőt akinek volt türelme hozzánk. Az agilty mentálisan is terheli Zebut, amire a fajta igényei miatt is szükség van. Azóta sokat javult a kapcsolatunk és mára élhető lett a korábbi csatatér, másoknak otthon.
Kosiba "Bloompet" Hajnalka és Tru
"En vagyok a csapat kocaagilityse. 2009 ota kutyazom. Elso kutyank Solya ekkor kerult hozzank. Sokaig frizbi fronton mozogtunk majd 2012-ben Tru tesojaval kezdtem agilityzni. Elso versenyunk elott 2 nappal itthagyott, hatalmas urt hagyva maga utan. Honapokig vartam Trura. Ezido alatt elkezdtunk Solyaval flyballozni. Azonnal szerelem lett. Mikor megerkezett Tru nem volt kerdes. Maradunk a flyballnal. De a gondolat csak ott motoszkalt.... Mivel Gred maga volt a tokely csak meg kene nezni mit tud ez a kis majom. Tél volt mikor elkezdtem járni a DNS csapattal edzeni. Úgy éreztem itthon vagyok, hazaertem. 2 ev kihagyas utan vegre oromot okozott az agility.
Kislanyom szuletese miatt ujbol kihagytunk egy evet. Iden nyaron ujra kezdunk mindent. Az alapoktol. Olyan mintha jarni tanulnek. Nem kerdes az agility Tru terepe. O a palyara szuletett. Nagyon szeretnek egyszer felnoni :)
Kislanyom szuletese miatt ujbol kihagytunk egy evet. Iden nyaron ujra kezdunk mindent. Az alapoktol. Olyan mintha jarni tanulnek. Nem kerdes az agility Tru terepe. O a palyara szuletett. Nagyon szeretnek egyszer felnoni :)
Búza Enikő és Merlin
Az állatok iránti rajongásom nagyon régre nyúlik vissza: én voltam az a gyerek, akit csak úgy engedtek el az állatkertbe, ha külön megígérte, hogy nem nyúl be a farkasokhoz megsimogatni őket. A kutya-őrület kb. 4-5 éves koromban kezdődött, amikor kitaláltam, hogy kutyát szeretnék. De nemcsak egy kutyát, nekem szibériai husky KELL! Pár év könyörgés után valóra válhatott az álmom és 1999-ben egy kennellátogatás alkalmával kiválasztottuk egymást: Bucky az életem része lett. Ő tanított meg már egész fiatalon arra, hogy mi az őszinte szeretet és barátság, mi a felelősség. 3 évvel később érkezett meg Myra, a husky leányzó tipikus királylány személyiséggel. Velük „csak” kutyakiállításra jártam, de szép sikereket értünk el. 14 ill. 13 éves korukban mentek el, azóta is borzasztóan hiányoznak.
Ezután nagyjából egy fél év kutyamentes időszak következett, (egy nyuszit és egy macskát azért beújítottam biztos, ami biztos alapon…) de tudtam, hogy én kutya nélkül nemcsak hogy nem akarok, de nem is tudok élni.
Merlin 10 hetesen érkezett Lengyelországból, nos, én azóta nem tudom mi az, hogy unatkozni :) Teljesen más habitusú kutya, mint amihez szoktam, sokkal pörgősebb, egész nap tudna foglalkoztatni… Még nincs 1 éves, de már sok mindenen túl vagyunk pl. darázs megevés, gumilabda lenyelés, fogkirúgás - a félreértések elkerülése végett ő rúgta ki az én fogam, nem fordítva – és egyéb hasonló izgalmak. Szerencsére minden ilyen incidensre 10 másik boldog, vidám pillanat is jut.
Mikor Merlinnel albérletbe költöztünk tudtam, hogy találnom kell neki valamilyen testi és szellemi kihívást is igénylő elfoglaltságot, különben mehetek a diliházba. Így jött az agility, Dalmát pedig még a kiállításokról ismertem, nem volt kérdés, hogy ezt a csapatot választom. Ugyan ez a fajta nem erre a sportra lett szelektálva, de úgy gondolom okozhat még meglepetéseket a kiskutyám (persze csak ha épp abban a pillanatban van kedve hozzá :)).
Ezután nagyjából egy fél év kutyamentes időszak következett, (egy nyuszit és egy macskát azért beújítottam biztos, ami biztos alapon…) de tudtam, hogy én kutya nélkül nemcsak hogy nem akarok, de nem is tudok élni.
Merlin 10 hetesen érkezett Lengyelországból, nos, én azóta nem tudom mi az, hogy unatkozni :) Teljesen más habitusú kutya, mint amihez szoktam, sokkal pörgősebb, egész nap tudna foglalkoztatni… Még nincs 1 éves, de már sok mindenen túl vagyunk pl. darázs megevés, gumilabda lenyelés, fogkirúgás - a félreértések elkerülése végett ő rúgta ki az én fogam, nem fordítva – és egyéb hasonló izgalmak. Szerencsére minden ilyen incidensre 10 másik boldog, vidám pillanat is jut.
Mikor Merlinnel albérletbe költöztünk tudtam, hogy találnom kell neki valamilyen testi és szellemi kihívást is igénylő elfoglaltságot, különben mehetek a diliházba. Így jött az agility, Dalmát pedig még a kiállításokról ismertem, nem volt kérdés, hogy ezt a csapatot választom. Ugyan ez a fajta nem erre a sportra lett szelektálva, de úgy gondolom okozhat még meglepetéseket a kiskutyám (persze csak ha épp abban a pillanatban van kedve hozzá :)).
Siegler Szandra és Masni
Első kutyusom, egyben kis hordozható jó barátom Csipszi 12 éves koromban lépett az életembe. Nem sok mindent tudtam a kutyás létről, fogalmazhatunk úgy is, hogy semmit. Ez meg is látszott az első kutyaiskolám kiválasztásán is, mivel egy „munkakutyás” iskolába kezdtünk járni. Csipszike egy rotweiler, kaukázusi és egy leonbergi között ült az Ő mindössze 26 cm-ével és kis tacskó testével. Én nagyon élveztem a kutyasulit, szerintem Csipszike kevésbé. Pár alkalom után a kutyaiskola vezetői finoman megfogalmazták, hogy szerintük ez a kutyaiskola nem egy kis tacskónak való próbálkozzunk valami mással. Ekkor találtam rá erre a csodálatos sportra, az agilityre. Csipszi rendkívül tehetséges volt, ezért hamar eljutottunk az első versenyünkre. Amikor kis kurta lábaival a rajthoz állt nem sokan vették komolyan, nem úgy, mint futam után! Virsli-testét meghazudtolóan röpült végig a pályán! Szép sikereket értünk el mind itthon mind külföldön. (OB: 2. hely, kijutottunk az IMCA VB-re, EO: 5. hely, stb). Kis barátom 17 évesen hagyott itt engem….Második kutyusom Negra egy fekete keverék kutyus volt. Az erdőben tehették ki, onnan futott le az általános iskolai évzárómra, és persze 1000 gyerek közül ki elé ült le? Hát persze, hogy elém!! Itt eldőlt, hogy ő lesz a második kutyusom, persze anyumat akkor még meg kellett erről győzni. „Ha kertes házunk lesz jöhet” ! A kertes ház az elején elmaradt, de az állatok száma a lakásban 5re növekedett. (3 cica , 2 kutyus). Harmadik kutyusomat Prézlit az illatos úti gyepmesteri telepről fogadtuk be 6 hónaposan. Nem volt egyszerű a kötődést kialakítani, de az agilitynek hála gyorsan fejlődött a kapcsolatunk. Az élet sajnos néha kegyetlen, ezért hamar búcsút kellett vennünk egymástól, mindössze másfél évet tölthettünk együtt. Itt következett egy kutyamentes időszak, de ismerjük a mondást, hogy kutya nélkül lehet élni, de minek? Ez rám is igaz volt félembernek éreztem magam kutyus nélkül. Ekkor került hozzám maga az ”ördög” kutyája. Egy kis holland juhász és malinois mix keverékében. Mi más lehetne a neve a világ egyik legrosszcsontabb kutyájának, mint Masni?! Akik ismerik a fajtát tudják, hogy nincs másodperc amikor unatkoznék, de szeretem a kihívásokat. Imádom az összes rosszaságával együtt. Alig várom, hogy mit hoz számunkra a jövő az agility pályán!
Vida Krisztina és Zsömi
Zsömit 2006-ban, 1 évesen fogadtam örökbe a Noé Állatotthonból. Ő a második kutyám, így nem okozott gondot az alapképzése. Hamar kiderült, hogy az engedelmes gyakorlatok nem töltik ki életünket és szeretnénk más területen is kipróbálni magunkat. Akkor frissen, 1-1,5 évesen belekóstoltunk az agility alapjaiba, ami nagyon megtetszett. Sajnos az életünk másképpen alakult és csak 8 évesen tudtuk folytatni az edzéseket. 9 évesen indultunk első versenyeinken és hamar függők lettünk. Ekkor kerültünk kapcsolatba új edzőnkkel, Kárpáti Dalmával és a DNS csapatával. Itt szívesen fogadtak, sokat fejlődtünk mind technikailag, mind pedig kutya-gazda kapcsolatilag, és nagyon jól érezzük magunkat. Zsömi imádja az edzéseket és a versenyt is érzi már előző este és pörög rá. Amíg ilyen lelkes, így lassan 11 évesen már veterán kategóriában, de töretlen lelkesedéssel edzünk és versenyzünk.
Horváth Veronika és Pille
Vidéki lány vagyok, tacskó korom óta voltak kutyáim szigorúan a kertben ugasson jelleggel. Életem első komolyabb kutyája egy dalmata volt, akit jutalomként kaptam a hatosztályos gimnáziumi felvételi fejében. Hát igen, a tanulásnak ára van, mint tudjuk. Már akkor is vizsla volt az igény, de a szülői vétó döntött: „ a vizsla sokat fut”. Lehet ezzel vitatkozni???!
2011-ben végre valóra vált egy álom és a 25 m2-es lakásba Buda közepére megérkezett Pille, a vizslalány. Nem indult zökkenőmentesen a kapcsolat, mert az angyali cukiság ördögi csibészséggel és kimeríthetetlen energiával párosult. De megharcoltuk amit kellett és mostanra van egy „tökéletes” kutyám. A szerelemvizsla. <3
Közös szerelmünk az Agility. Imádjuk!!! Bár tévutakon elindulva, kitérőkkel, de eljutottunk a DNS csapat kis családjához Dalmával az élen, ahol mindig móka - kacagás az edzés és pillecukorból vannak az akadályok. Tényleg!!! <3
Jelenleg az A1 maxi kategóriát tapossuk sok elérendő céllal és még annál is több álommal. Mindketten lelkesek vagyunk de Pille nagyon gyors is!
„ Jelszavunk: Csak akkor számít a korod, ha sajt vagy!
2011-ben végre valóra vált egy álom és a 25 m2-es lakásba Buda közepére megérkezett Pille, a vizslalány. Nem indult zökkenőmentesen a kapcsolat, mert az angyali cukiság ördögi csibészséggel és kimeríthetetlen energiával párosult. De megharcoltuk amit kellett és mostanra van egy „tökéletes” kutyám. A szerelemvizsla. <3
Közös szerelmünk az Agility. Imádjuk!!! Bár tévutakon elindulva, kitérőkkel, de eljutottunk a DNS csapat kis családjához Dalmával az élen, ahol mindig móka - kacagás az edzés és pillecukorból vannak az akadályok. Tényleg!!! <3
Jelenleg az A1 maxi kategóriát tapossuk sok elérendő céllal és még annál is több álommal. Mindketten lelkesek vagyunk de Pille nagyon gyors is!
„ Jelszavunk: Csak akkor számít a korod, ha sajt vagy!
Nagy Dalma és Mabon
Az én kutyás sztorim ott kezdődik, amikor nagymamámék pulija, Fürge éjt nappallá téve őrködött a babakocsim mellett. Majd következett 14 nagyon hosszú év, amikor kutyás könyvvel a hónom alatt jártam iskolába, megvettem az összes kutyamagazint, elolvastam az összes kutyás könyvet (akkor még nem volt internet), betéve tudtam minden kutyafajta nevét és jellemzőit, DE saját kutyám nem lehetett, mert lakásba nem való kutya. Végül elérkezett a várva-várt nap és lehetett kutyám. Természetesen a kutyás könyvemből választottam fajtát: nekem labrador kellett. Újság kinyit (még mindig nem volt mindennapjaink része az internet), szimpatikus hirdetés megtalál, és már repültünk is Bennyért. Törzskönyv nincs? Nem baj, úgysem akarok kiállításra járni..(Természetesen minden fifigazdi hibát elkövettem. ) Majd a mézes hetek helyett, következett 4-5 év küzdelem, csalódás, harc a szülőkkel, hogy ne ajándékozzuk el a kutyát; harc a kutyával, hogy egy kicsit is szeressen; harc a szomszédokkal, mert ugat a kutya, tehát kudarc kudarc hátán. Miután szitkozódások közepette elégettem a nagy becsben tartott kutyás könyveimet, kerestem egy kutyaiskolát és egy engedelmes tanfolyamot. Újabb kudarc, a probléma gyökere abban rejlett, hogy Benny 32 kiló én 30, vagyis laza pórázas lábnál követés helyett, én nem egyszer arccal szántottam fel a füvet, földet, havat stb. 5 nem könnyű év után végre megtaláltam az agilityt és egy másik engedelmes csoportot Debrecenben. Ezután éles fordulatot vett a kapcsolatom Bennyvel: jártunk bemutatózni, dog dancingelni, agility versenyekre. Persze továbbra sem hazudtolta meg önmagát Benóka: néha agility versenyen lerohant a pályáról, mert valaki épp pizzát evett, vagy nekiállt pockozni a pálya közepén. De végre volt egy olyan kutyám, akiről mindig is álmodtam. A legjobb eredményem vele, az összes dobogós helyezésünk. 10 éves korában, az utolsó versenyünkön még sikerült első helyet bezsebelnünk veterán kategóriában. Azóta Bennyke boldog nyugdíjas éveit tölti otthon, remélem még nagyon sokáig. Mabont már tudatosan agilityre választottam. Akárhogy osztottam, szoroztam, mindig a border colliehoz lyukadtam ki. Így került hozzám Csehországból Mabon, akivel bár ugyanúgy kellett csatákat vívni (számtalan cipő, székláb eltűnt benne és imád kertészkedni), de kiskutya korától megvan benne az akarás, hogy megfeleljen nekem. Mojcu egy álomkutya, akit tudatosan választottam, tudatosan neveltem és próbálom minél tudatosabban összerakni agilityre. Imád engem, imádja az agilityt és mindent, amit együtt csinálunk. Ízig-vérig border collie. Tökéletesen balanszolja Benny személyiségét, és úgy érzem, hogy a két kutyámban megtaláltam a legtökéletesebb párost és soha nem akarok más kutyát. Az agilitybe fektetett munkánk gyümölcse most kezd beérni és nagyon nagyon lelkesek vagyunk mind a ketten. Számomra nem volt kérdés, hogy Dalmához fogok járni Mabonnel agilityzni, ugyanis már az egyetemi éveim alatt nagyon jóba lettünk és együtt róttuk az infóparkos kutya séta köröket.